panelarrow

Szerzőijog.com

Szoftverek, zene, film szerzői jogai. Jogszabályok, információk

Használt szoftver

2012 nyarán az Európai Bíróság ítélete (C‑128/11) egy új korszakot nyitott a használt szoftverek kereskedelmében (ld. részletesen: EU Bíróság és a használt szoftver). Ahhoz hogy a döntés jelentőségét megérthessük, foglalkoznunk kell azzal, hogy mi is az a használt szoftver, mit takar a „szoftverújrahasznosítás” fogalma. Hogyan tudunk jelentős összegeket megspórolni azon, hogy nem a vadiúj csomagolású „Windows” operációs rendszert vesszük meg, hanem egy ugyanolyan jól működő használtat?

Nyugat-Európában illetve az Egyesült Államokban már évtizedes gyakorlat hogy, hogy a drágán megvett szoftvert a vevő („licencbe vevő”) továbbértékesíti. Az ilyen kereskedelem jogalapja a jogkimerülés, amit még az EU szoftver-irányelve vezetett be a jogrendbe (ld.91/250/EGK 4. cikk c) pont). A jogkimerülés szabálya szerint a szerző kizárólagos terjesztési joga megszűnik, ha már forgalomba hozta a műpéldányt, szoftvert [(ld. Szjt. 23. § (5)]. A Bíróság 2012-es ítélete itt hozott újat: a döntés lényege, hogy nemcsak a fizikai adathordozón eladott szoftver kapcsán merül ki a szerző joga, hanem a letöltések (DVD-n vagy CD-n meg nem jelenő programok) kapcsán is ugyanaz a helyzet áll elő. A letöltött szoftvert szabadon tovább lehet adni, ebbe az átruházásba a szoftvergyártó már nem szólhat bele. Átadás után természetesen törölni kell a másodlagos eladó saját számítógépéről a szoftvert.

Mindenható szoftvergyártók

Az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) szerint a szerzői művek vagyoni jogai ugyan általában nem ruházhatók át másra [9. §], de a szoftverre vonatkozó vagyoni jogok kivételt képeznek, és elvileg átruházhatók [Szjt. 58. § (3)]. A szoftverhez kapcsolódó használati jogok biztosítása tehát történhet „adásvétellel” (átruházással) illetve licencszerződéssel (felhasználási engedéllyel) [Szjt. 42-43. §], a gyakorlatban az utóbbi a jellemző, mivel a szoftvert „átruházni” csak egyszer lehet, licencengedélyt azonban több felhasználónak is lehet adni egyidejűleg.

A licencbeadás szerzői jogi szabályozása lehetővé teszi a szerzői jogi jogosult (pl. egy szoftvergyártó) számára, hogy a szoftver felhasználását a licencengedélyt követő időszakra korlátozza, a felhasználó személyéhez kösse: a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte [Szjt. 46. § (1)]. Ezen alapelv alól jelent kivételt a jogkimerülés, mivel a szerzői jog jogosultját bizonyos mértékben megfosztja attól, hogy ellenőrizze a terjesztés vagyoni jogát. A főszabály azonban a felhasználási engedély személyhez kötöttsége, így a kötelmi jogi engedményezés szabályai nem alkalmazhatók [Ptk. 328. § (2)].

A licencbe adott szerzői vagyoni jogok (pl. a többszörözés jogának) személyhez kötöttsége igen kényelmes a szoftverek gyártói számára, a felhasználási (licenc-) szerződések rendszerint nem is teszik ezért lehetővé sem a felhasználási engedély továbbadását, sem az allicenc („alfelhasználási jog” vagy „további engedély”) adását, sőt kifejezetten megtiltják azokat. Ha mégis előfordul, hogy a felhasználási engedély a licenc továbbadására is lehetőséget biztosít, ezt akkor is általában feltételhez kötik a szerződésben. Egyes szoftverek esetében a licencbeadók tájékoztatást kérnek a szoftver továbbadásáról, amelyért adott esetben valamilyen átírási díjat is felszámolnak. Bizonyos jogtulajdonosoknál és szoftverlicenc-típusoknál viszont csak írásos vagy hallgatólagos jóváhagyásukkal lesz legális a licencjog átruházása.

De mi is a használt szoftver?

Akkor beszélünk használt vagy újrahasznosított szoftverről, ha a program felhasználásra feljogosító licencjogosultság egy korábbi végfelhasználótól ered, tehát nem a gyártó/forgalmazó/kiskereskedő láncolatán át jut a felhasználási engedély jogosulti pozíciójába az, aki a programot hasznosítja, hanem továbbértékesítés folytán.

A szoftver a szó szoros értelmében nem minden esetben „használt”: ugyanazon szabályok érvényesek a továbbértékesítésre, ha volt ugyan egy korábbi licencszerződés, de csak a szoftver értékesítésének ügylete jött létre, és nem történt tényleges felhasználás. Nem csak akkor lehet tehát a szoftvert újrahasznosítani, ha a csomagolás ki van bontva, és a program installálva van…

A szoftver megvásárlása egy speciális jogviszonyt keletkeztet a felek között. A szimpla adásvételhez képest itt meg kell vásárolnunk a licenc jogosultságot, amelyben elfogadjuk a szoftverhasználatnak a szerzői jog tulajdonosa által megszabott feltételeit. A leendő „használt szoftver” tulajdonos (vagyis az első licencbevevő) a licenc fajtája szerint általában több féle verzió közül választhat, aszerint melyik termékfajta a legideálisabb a számára:

1. Teljes dobozos termék (FPP): Az otthoni felhasználók körében elterjedt megoldás, mintha csak kenyeret vennénk, a boltban megvásárolható a szoftver (lemezek, kézikönyv stb). Tehát kézzel fogható a pénzünkért kapott termék. Az utóbbi években visszaszorulóban van a piac, egyrészt nem célszerű, ha már nagyobb mennyiségben veszünk szoftvert, másrészt nem túl környezetbarát.

2. Előtelepített szoftver (OEM): Ebben az esetben árukapcsolásról van szó, vagyis a szoftver a számítógépre előzetesen telepítve lett, a felhasználónak a számítógép első indításakor kell csak elfogadnia a Végfelhasználói Licencszerződést (EULA). Ez a licenctípus a számítógép gyártója és a felhasználó közötti megállapodás. A legális és eredeti előtelepített szoftverhez a gyártó mindig mellékeli a szükséges dokumentációt és a szoftver adathordozóit. A gyártó a számítógépre ragasztja az Eredetiséget Igazoló Tanúsítvány (COA) matricáját is.

3. Mennyiségi licencprogramok: A mennyiségi licencprogramok keretében javítható az ár-érték arány: minél több szoftvert veszünk, annál nagyobb kedvezményt kapunk. Az ilyen szoftverek esetében sem kapunk végfelhasználói licencszerződést nyomtatott formában. A mennyiségi licencek feltételei többnyire az interneten megtekinthetőek, így pontosan ellenőrizhető, hány számítógép és felhasználó tartozik a szerződés hatálya alá.

Nem egyértelmű, hogy a jogkimerülés szabálya alapján a mennyiségi licenc keretében továbbadott szoftverek külön-külön továbbadhatók-e. A német bírósági gyakorlatban van arra példa, hogy a volumenlicencek feloszthatóak, egyes licencek (a mennyiségi licencek részei) külön-külön is értékesíthetőek a felhasználók által.

További kategória az egyedi fejlesztésű szoftverek csoportja. Ezek esetében nem beszélhetünk nyilvános terjesztésről, így a jogkimerülés elve sem érvényesül, ezen szoftverek esetében a másodlagos piac nem igazán legális.

A másodlagos szoftverpiac

A másodlagos szoftverpiac az a piac ahol az újrahasznosított szoftverek felhasználási jogait legálisan ruházza át a felhasználó. Egyre több, kifejezetten a használt szoftverekre szakosodott „remarketing” cég jelent meg az elmúlt években, ezen cégek segítségével nyomon követhetően történik a licenctranszfer, így bizonyíthatóvá válik a jogkimerülés, és igazolhatóan legális az érintett szoftver felhasználása.

A „továbbértékesítés”, az újrahasznosítás mind az eladói, mind a vevői oldalon vonzó lehetőségekkel kecsegtet: ilyen például a likviditásjavítás lehetősége (használaton kívüli szoftverek értékesítése, a befolyt összegből új szoftver vétele), a verziófrissítés olcsóbb kivitelezése, vagy akár a licencstandardizálás (nagyobb cégek számára ideális, akik már nem képesek átlátni a szoftverparkjukat, és nem akarnak/tudnak óriási tőkét befektetni az egységesítés érdekében).

A használt szoftvereknek számos előnyük van. A már említett versenypiaci funkció mellett – vagyis hogy olcsóbban tudunk hozzájutni a programokhoz – a legfontosabb a legalitás. Illetve, mivel a szoftvernek nem a tárgyi jellege meghatározó (egy szellemi termékről van szó), a fizikai avulás sem róható fel a használt áru kárára. Ugyanolyan minőséghez jutunk tehát alacsonyabb áron.

A másodlagos piac hátránya, hogy a legfrissebb verziókhoz ezen a piacon nehéz (esetleg egyáltalán nem lehet) hozzájutni.

A használt szoftverek esetében a kockázatot az jelenti, hogy ha valami „nem stimmel” az átadás körül (jogi/adminisztrációs hiányossága van a licencdokumentációnak), akkor ugyanis elméletileg akár büntetőjogi következményei is lehetnek a szoftver használatának, újrahasznosításának. A Btk. (2012. évi C. tv.) vonatkozó rendelkezései szerint vétséget követ el, aki megsérti a szerzői jogi törvényt, és ezáltal vagyoni hátrányt okoz [Btk. 385. §]. A 2013-ban hatályba lépő új szabályozás esetében kivételt jelent a szoftverek másolásának azon esete, amikor a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja. Ez a rendelkezés a magáncélú felhasználás esetében fontos lehet, cégek által vásárolt használt szoftverek esetében azonban nem változtat azon, hogy a tévesen legálisnak gondolt használt szoftverek a büntetőeljárás kockázatát növelik. (Az más kérdés, hogy amennyiben a vállalkozás jóhiszemű volt, és bízott a szoftverre vonatkozó licencdokumentáció hitelességében, akkor a bűncselekmény szempontjából releváns szubjektív elemek minden bizonnyal hiányoznak, tehát nincs bűncselekmény – ld. új Btk. 20. §: „tévedés”). A büntetőeljárás a szoftver elkobzásához vezethet, sőt rosszabb esetben pénzbüntetéssel is sújthatják a jogsértőt.

Mi szükséges ahhoz, hogy a szoftver legálisan újrahasznosítható legyen?

A jogtiszta remarketinghez a következő feltételeknek kell megfelelni:

– a szoftverdokumentáció átadása (csomagolás, kézikönyv, EULA, COA);

– az Európai Gazdasági Térségen belüli legyen a műpéldány első értékesítése (igazolni kell tehát az első forgalomba hozatalt, és az nem lehet Európán kívüli);

– a szoftvernek és az első értékesítés igazolásának (pl. számlának) az eredeti termék gyártójától kell származnia (a dokumentáció eredetiségét és a számlát mindig ellenőrizni kell);

– ellenőrizni kell, nem áll-e fenn korlátozás a műpéldány tekintetében, a licencfeltételek között ne legyen speciális kizáró feltétel (például nem adhatunk el otthoni felhasználóknak vagy egyetemeknek szánt szoftvert vállalatok részére);

– a továbbadónak garantálnia kell, hogy a szoftver használatát a maga részéről megszűntette (az eladó írásban szavatolja, hogy ő maga megszüntette a továbbadott szoftver használatát, vagyis a korábbi licencjogosult feladja uralmát a mű adott példánya felett).

Magyarországon a használt szoftver kereskedelme gyerekcipőben jár, az első ilyen cég három éve jelent meg, de a 2012-es bírósági döntés óta egyre többen választják ezt a beszerzési módot, a piac bővül. Ennek valószínűsíthetően az lesz a következménye, hogy maguk a szoftvergyártók is kénytelenek lesznek remarketinggel foglalkozni, akárcsak az autógyártók. Ügyfeleiknél fel fog merülni annak igénye, hogy a már nem használt terméket eladják, legjobb tehát, ha maga a gyártó veszi vissza az árut, aminek értékét beszámítja, ha a legfrissebb programok közül választ a kedves vásárló. Ez feltehetőleg ahhoz fog vezetni, hogy az eddig „monopolhelyzetben” lévő szoftvergyártók olcsóbban fogják értékesíteni saját korábbi termékeiket, tehát mi fogyasztók mindenképpen nyerünk.

Vélemény, hozzászólás?

Required fields are marked *.